Szerencs, vár

A XVI. század végén kialakított épület Borsod-Abaúj-Zemplén megye legfiatalabb vára. Története elválaszthatatlan a város múltjától.

 Az Árpád-hegy déli lejtőire felhúzódó kis középkori eredetű Szerencs falut és bencés apátságát - utóbbinak topográfiai helyzete nem teljesen tisztázott - 1558-ban foglalta el Némethy Ferenc tokaji kapitány. A hegy lábát körülölelő mocsár egyik kiemelkedésén építtette fel reneszánsz castellumát, felhasználva az apátság román és gótikus kőanyagának egy részét. A kétszintes, délnyugati sarkán toronnyal és fallal erődített palota késő középkori udvarház formára utal. Kőkeretes ajtók, ablakok, külső bádogkorlátos lépcsők díszítették. Némethy halála (1565) után különböző birtokosok kezén volt hosszabb-rövidebb ideig a vár, majd 1580-ban, zálogbirtokként Rákóczi Zsigmondnak adta a Szepesi Kamara. Az új birtokos még azon évben építkezni kezdett. Ezzel egy 15 esztendeig tartó építkezés vette kezdetét. Három építkezési fázist lehetett elkülöníteni a mai épületegyüttesben. A korai építkezésen nem nyúlnak a Némethy-féle palotához, csupán annak övezőfala vonalán többszintes palotaszárnyakkal kerített belső udvart alakítanak ki. A későbbi építkezések során kelet felé újabb két traktussal, Dél felé pedig bástyás külső várral bővítették a várat. Utóbbi építkezések alkalmával kicserélték a Némethy-féle kőkereteket, kandallókat. Díszes, lábakon álló kályhákat állítottak, újjáépítették a bábos külső lépcsőt, tornácot. Rákóczi Zsigmond halálával lezárult Szerencs várának fényes korszaka. Fiai Sárospatakon építkeztek, a vár rezidencia-szerepe megszűnt. A harmincéves háború során 1644-ben császári kézre került vár kemény ostrom után jutott vissza I. Rákóczi György fejedelem kezére.
A város felőli ágyúzás miatt a nyugati fal felső része leomlott, megrongálódott a vár. A helyreállítás során lebontották a nyugati tornyot. Az épület összes kő ablak- és ajtókeretét kiszedték helyéről és fa ácstokos-szerkezeteket raktak helyükre, illetve kissé eltolva és magasítva újabb ablakokat készítettek. A földszint addig sík födémes szobáit beboltozták, az emeletekre csapos gerenda födém került. A falakat az udvar felőli és a déli oldalon mintegy 1,5 méterrel magasították - jobbára ide építve be a kiszedett reneszánsz keretköveket, kandallókat, kályhalábakat. A helyreállítás ellenére megmaradt Szerencs csendes birtokközpontnak, ezt mutatják egyebek mellett a nagyobb számban megmaradt várleltárok is. Az egykor díszes "palotákban", kápolnában stb. gabonát, állatbőröket, ecetet és minden egyéb terméket tartottak. A XVIII. század derekára már a Rákóczi Julianna ágának kezén maradt (Erdődy család), nyugati és déli palotákból már magtár lett. Néhány esztendő múlva ugyanerre a sorsra jutott az északi nagyterem és szomszédos szobái is. Lebontották az északi tornyot, csupán a keleti szárny három traktusában maradtak lakóhelyiségek. A 19. században már egy birtokos maradt csupán, a Szirmay család. A reneszánsz lépcsőt lebontva belső lépcsőházat készíttettek, majd a század végén a tó felőli oldalon teraszt csatlakoztattak a várhoz. Kisebb átalakításokkal lényegében ez őrződött meg napjainkra a reneszánsz várkastélyból. A II. világháború idején sajnos sok történelmi emlék, így a vár teljes belső berendezése is elpusztult.
Az 50-60-as években több intézmény működött a falai között, de az épület állapota egyre kritikusabbá vált. Ekkor született meg a vár megmentésének és méltó hasznosításának gondolata. 1968-tól elkezdődött a régészeti feltárás, amelyet Valter Ilona, majd László Csaba végzett. Erdei Ferenc szerencsi születésű építész tervei alapján 1979 és 1991 között felújították, késő reneszánsz stílusúvá formálták az építményt.

Szerencs, Fürdő

A Rákóczi-vár történelmi falainak szomszédságában az 1900-as évek elején építtette fel a település elöljárósága az akkor még elsősorban tisztálkodási célokat szolgáló községi fürdőt. A szecessziós stílusú épülethez 1925-ben már udvari medence is csatlakozott, amely hosszú időn át az úszás bázisa volt Hegyalja Kapujában. Az 1900-as évek utolsó évtizedeiben funkcióját vesztette, majd bezárt a létesítmény.  Az egyre inkább leromló állagú épület felújítására Magyarország európai uniós csatlakozása után a Regionális Fejlesztés Operatív Program keretében nyílt lehetősége a szerencsi önkormányzatnak. A 2006 tavaszától 2007 őszéig tartó beruházás során az épület az eredeti szépségét megőrizve megújult, helyet biztosítva civil szervezeteknek, valamint számos fitnesz-, wellness- és rekreációs szolgáltatást nyújtva a helyi lakosságnak és a városba érkező vendégeknek.

Monok, Kossuth Lajos Emlékmúzeum

A földszintes, 2+2+2 ablakos házat 1780-82-ben építtette Andrássy István gróf.
A copf stílusú, uradalmi tisztilakként használt épület a régi udvarházak mintájárakészült. A magasföldszintes, kontyolt nyeregtetős épületet a XIX. században udvariszárnyépületekkel U alakúra bővítették. A ház ma látható formáját az 1994-ben befejeződött felújítási munkálatok során nyerte el. A ház északi udvari szobájában született Kossuth Lajos 1802. szeptember 19-én. A múzeum az életpályájából az indulást és az emigrációban eltöltött éveket részletezi. A bemutatón számos Kossuth-relikvia látható.

Kossuth monoki szülőházában 1949-ben nyílt először kiállítás a szabadságharc bukásának 100., Kossuth halálának 55. évfordulóján. Az emlékmúzeumot 1963-ban nyilvánították a Magyar Nemzeti Múzeum intézményévé, akkortól a hazai Kossuth-kultusz ápolásának egyik központja. A ma látható kiállítás 1994-ben, Kossuth Lajos halálának 100. évfordulóján nyílt meg.
Az igényesen installált, s imponáló tudományos alapossággal készült kiállítás bővelkedik Kossuthhoz kötődő tárgyakban - a családi bútordaraboktól a kormányzóelnöki díszkardig.

Tállya, látnivalók és borkóstolás, Golopról ugrásnyira

A 37-es útról - de a 3-as út felől is - elérhetjük a Szerencshez közeli települést, amelynek vasútállomása a Szerencs - Hidasnémeti vonalon fekszik.
Tállya, mint általában a hegyaljai települések már az őskorban lakott hely volt, a település keletkezését a 11. századra datálják. A település határában található várromok, feltehetően a 13. században második felében épített várra utalnak, amely a 16. század közepéig jelentős szerepet játszott a környék életében. A végleges elbontását Rákóczi György felesége Lorántffy Zsuzsanna rendelte el, hogy anyagából a faluban gazdasági épületeket építsenek.
         A 16. században egyes feljegyzések Tállyát már városként említik. 1631-ben II. Ferdinánd Tállyának vásártartási szabadalmat adott és felmentette a polgárait mindenféle adófizetés alól.
1600-as évek közepén a települést magas kőfal vette körül, mély sánccal. A 17.-18. században a település hosszú időre a Rákóczi család birtokába került. Rákóczi Ferenc biztosította a telket az 1755-ben átadott református templom építéséhez. A 18. században Tállya a vármegye legnépesebb városa.

Mint általában a hegyaljai települések, Tállya is jó természeti és földrajzi környezetben elhelyezkedő szőlőterületeinek köszönheti fejlődését. Ebben az időben a Hegyalján Tállya határában volt a legtöbb szőlő. 1896-ban a település elveszítette városi jogait. 1928-ban nyílt meg a település határában a piroxén-, andezitbánya. A második világháborút követően a település lakosságszáma fokozatosan csökkent. Tállyát nem érintették a fontos gazdasági és kereskedelmi útvonalak, csökkent a bor felvevő piaca és az akkori városfejlesztési politika nem kedvezett a kisebb települések fejlődésének. Ma a nagyközség a bor, különösen a tokaji bor felértékelődésnek köszönheti újbóli fejlődését. Ezt még fokozta, hogy 2002-ben a Tokaj-hegyaljai borvidék - amelynek Tállya is része - a Világörökség része lett.

A Mailloth kastély 1720 körül épült barokk stílusban, de a 19. század során többször átalakították. Nyugati oldalán 19. századi kétpilléres portikusz található, vasgerendás sík lefedéssel. A déli szárnyföldszintje fiókos donga és cseh süvegboltozatos. A 17-18. századi berendezési tárgyaiból csak néhány maradt meg. A felújított épület jelenleg a Közép-Európai Művésztelep állandó kiállításának, a Lavotta János emlékszobának és a Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesülete úrhímzéses munkái bemutatásának ad helyet, illetve közkedvelt konferenciahelyszín.

         Tállya központjában található az egykori Rákóczi kúria. A település hosszú ideig a Rákóczi család birtoka volt. Ebből az időből való a 17. században épült kora barokk stílusú kúria, mely a Rákóczi-birtokok elkobzása után a báró Mailloth családé lett. Ebben az épületben kezdte el Károly Gáspár a Szent Biblia fordítását. Az épületet felújítása az elmúlt években fejeződött be.

           A Rákóczi-pince egy a hegyaljai településeket összekötő pincerendszer része. A pincerendszer behálózza az egész falut, és források szerint közvetlen (földalatti) összeköttetésben áll nem csak a regéci és boldogkőváraljai várral, hanem a sárospataki Rákóczi várral is.

A település egy mélyebben fekvő részén található a copf stílusú, vélhetően a 18. században épített Balogh-kúria. A kúria sokáig napközi otthonként működött, ma magántulajdonban van, felújítás alatt áll.

1755-ben lett készen a kőfallal körülhatárolt, barokk stílusban épült homlokzati toronnyal ellátott református templom. A templom építéséhez még 1710-ben II. Rákóczi Ferenc adott telket. A torony építése 1975-ben kezdődött, de csak ideiglenes tetővel látták el, amely 1810-ben leégett. 1827-ben fejezték be. A 19. századból származik copf stílusú berendezése, a faragott padok és a szószék.

Encsy György Tokaj-Hegyalja földtani gyűjteménye

         A gyűjtemény Tállyán a Rákóczi út 70. szám alatt, az Encsy család 1749-ben épült gyönyörű, barokk stílusú, boltíves kapubejáratú családi házában tekinthető meg. Különleges értéke a gyűjteménynek regionális jellege, mivel a Tokaj - Hegyalja és a Zempléni – hegység ásványait, kövületeit, illetve földtani ritkaságait szinte teljes egészében bemutatja.

Borkóstolás – nem csak Tállyán

Tállyán számos pincészet és borforgalmazó működik, a legnevesebbek Homoky, Hollókői, Oroszlános pincészetek. Én azonban két termelőtől szoktam vásárolni: egyikük Trestyánszki Imre, aki bár nem hirdeti magát, nagyon finom – és (a fentiekhez viszonyítva főleg!) mérsékelt árú – borokkal rendelkezik. Talán nem sértődik meg, ha e helyen megadom a telefonszámát: 47/398-444. Pincéje az evangélikus templom közvetlen szomszédságában van és szívesen lát minden kóstolni-vásárolni vágyót. A Viga Gyula: Népi ételek… c. könyvében található Trestyánszki-féle étek is őt takarja… Ha valaki kíváncsi, miről is van szó, kérdezze meg személyesen! Másik kedvenc borforrásom a golopi szomszéd. A miénk mellett álló, ugyancsak sárgára festett házban lakik (Kossuth L. u. 1/B), Szabó Lászlónak hívják és nagyon szívesen segít nem csak borügyben. Bármilyen kérdéssel fordulhattok hozzá, jelenleg ő és felesége, Éva intézik a vendégház ügyes-bajos dolgait is.  

Mád, Zsinagóga

       Egyes adatok szerint már 1771-ben volt a faluban zsidó templom, de az a gyönyörű barokk stílusú zsinagóga, amely több mint 150 éven keresztül szolgálta a mádi zsidókat, csak 1795-ban épült fel. Építését két gazdag család, a Brener és a Teitelbaum testvérek finanszírozták, akik mint borkereskedők telepedtek le Mádon. Feljegyezték a krónikások, hogy a régi zsidó törvények szerint a nők, a gyerekek és férfiak hordták a köveket a környező hegyekből, bányákból az építkezéshez, hogy idegen kéz ne érintse őket. A templom felszentelését a bonyhádi Boskovitz Wolf /1740-1818/ rabbi végezte el. A stílus olasz mesterek kezét dicséri, belső harmóniáját a négy tartóoszlop biztosítja. Közepén kupola borul a tóraolvasó asztal fölé. A középső négyszög körül két oszlopban padok 130 ember számára. Bensőséges intimitás jellemzi a belső teret, míg kívülről a barokk és a copf építészeti stílus harmonikus keveredése teszik egyikévé a legszebbeknek a magyarországi zsidó templomok közül.
Szép formája, gazdag s idegenszerű belseje érdekesen képviseli a hajdani magyarországi zsidóság leghagyományosabb csoportját, a Galíciával szomszédos észak-keleti megyék ortodoxait. Az épület szerkezetében és elrendezésében nagymúltú hagyományok képviselője: kilencosztatú nagyterme a lengyel-litván reneszánsz 16. századi találmánya, olyan építészeti kompozíció, amely a szószék és az építészeti szerkezet között alkot kapcsolatot, azaz a tanításra és imára rendelt tér lényegét fejezi ki. (A négy oszlop, egyes vélemények szerint, a sivatagi sátorban a frigyládát rejtő belső szentély négy akác tartórúdja /Exod. 27,32/, a zsinagóga maga tehát az első, Isten parancsa szerint a számára készített hajlék képe.)
A zsinagóga bejárati kapujára faragott évszámot /1795/, a zsinagóga nagyrészt egységes falszerkezete és a rokon építményekkel való összevetés alapján az építés hiteles dátumának tekinthetjük. Ezen túl azonban az épület további életéről egyetlen adatot sem ismerünk, mert az effajtákat a hitközség levéltárán kívül nem rögzítették, az pedig minden jel szerint nyomtalanul elpusztult.

A női karzat

A zsinagóga nagy imatermének nyugati oldalán, az elő- és mellékterek fölött alakították ki a nők imahelyét, amely nagy ívekkel nyílt a férfiak imatermébe. Ezt a teret a nagy imateremtől magas korlát határolta el. A női tér területét a következő évszázadban megnövelték úgy, hogy az a férfiak imatermének terébe nyúlt be. A bővítmény fából készült, két faoszlop támasztotta alá. Az új karzat építésével az eredeti korlátot természetesen elbontották. Az eredeti korlátnak azonban maradt nyoma: a régi karzat három falazott ívét tartó pilléroldalakon a falazat utólagos lefaragása a szinttől számított 94 cm magasságban a fal teljes szélességében látható. A karzat fala tehát kereken három láb magasságú volt, szélessége pedig -vakolatlanul- 72-74 cm. A női karzat korlátja a régi zsinagógákban két elemből állott: az alsó mellvédből, s a fölső az átlátást akadályozó rácsból. A 19. század közepétől e rácsot a modernebb fölfogású hitközségekben elhagyták.

A zsinagóga belső festése

A zsinagógák 16-18. századi belső festésének többfajta hagyománya van: a teljes dísztelenségtől a teljes színességig. A hagyomány is többféle: a lengyel-litván fazsinagógák jónéhányának falát és boltozatát festett vegetáció borította, közte írástáblákkal. Csaroda és a hozzá hasonló vasi templomok mutatják, hogy a 17. században e díszítésfajta a teljes templombelsőt beburkolta. A másik hagyomány a nagyobb szigornak alávetett, a díszítést teljesen mellőzi, csak a tóraszekrényen és a keleti falon enged meg szövegeket. A rabbi-reponsumok a középkortól kezdve foglalkoznak a zsinagógabeli ábrázolás kérdéseivel és a vélemények többnyire helytelenítők, akár azért mert az imádkozók figyelmének elvonásától tartanak, akár azért mert a zsinagóga falain lévő növényi és más díszítések azt a képzetet kelthetik, hogy a zsidók ezeket imádják.
A zsinagógák közül keveset kutattak meg, valós adat tehát a 18. századi, vagy a 19. század elején keletkezett épületek belső díszítésére alig van.
1947/48-ban a belső festés (Dávid Ferenc szakvéleménye alapján) a következő volt:
A zsinagóga nagy terét és a nők karzatát, sőt a melléktereket is az épület használatának megszűntekor mór stílusú dekoratív festés borította, azaz geometrikus keretmotívumok és stilizált növényi mustra (geometrikus formát kitöltő motívum), amelynek indái-levelei a palmetta különböző változatai. A hevedereket háromnegyed körökbe foglalt palmetták sora borítja. A nagy boltmezőket érintkező körökbe foglalt csillagmotívumok díszítik, illetve egymást metsző-fedő téglalapalakú mezők, amelyek a hatágú csillagformát rajzolják ki. A mezők közép- és vakfelületeit változatos formájú levél és indadíszek borítják. A kisebb, hosszúkás téglalap alaprajzú mezőket egyszerűen keretelték, és bennük a felületet pontozták. A bima négy oszlopa közt a mennyezet teljes felülete egységes, sötétkék színű.
Az oldalfalak festésének alapszíne sárgásbarna, a díszek vörösesbarnák. A díszítés patronmintás, a megmaradt felületeken a motívumok ismétlődése kivehető. A nyugati oldalon a karzatívek fölött keskeny maradék csíkban ugyanezt a festett mintát látjuk, bizonyítékául annak, hogy a zsinagóga három oldalfalát egyformán díszítették.
A keleti oldalon a két szélső boltmező középtengely felé eső felén maradt meg nagyobb felület a vakolatból és a kifestésből. Itt is ismétlődő mustrákat alkalmaztak. Az áttört arabeszkdíszek érzékelhető befoglaló formái körbe szerkeszthetők, a hátteret a lemezt és rátétjét három szín alkotja, az oldalfalak színei jóval világosabbak, s egyben hidegebb színhangulatúak. A keleti fal festett ornamentikáját két patronnal készítették. A minta ismétlődése itt is kivehető, a díszítés rajza is ép, a minta rekonstrukciója azonban nem lesz könnyű feladat, az egyes minta nagysága, s összetettsége miatt, s mert a maradvány nem a fal sík szakaszának közepén, hanem a boltozattal érintkező, ívesen határolt felületen maradt meg.
A nők terében is a boltozaton maradt meg a dekoratív kifestés nagy felületeken. A két szélső boltszakaszt nagyméretű festett hatágú csillaggal díszítették. Az oldalfalakon lévő falpillérfejezetek egyszínű festést kaptak. A keleti oldal északi szögletében a karzatív és a boltozat válla közti mezőben kisebb festett felület látható sárgásbarna tapétamustrával sötétebb barna alapon. A színek, s az igen kicsiny mustradarab a nagyterem oldalfalának festéséhez hasonló. Az északi falon megmaradt apró színes felület a mustra kiosztását is megmutatja. A nők karzatára vezető lépcsőház és előtere ugyanilyen alapszínnel bír, díszítéssel nem. A földszinti előtér kifestése szinte ép. Az oldalfalakat az alacsony boltvállak magasságáig borítja a lilásfehér lábazat apró, sűrű vörösesbarna vonalkadíszekkel, amelyeket hengerrel hordtak fel. A lábazat fölött az oldalfalak és a rájuk támaszkodó bolthevederek rózsás színárnyalatúak. A boltmezőket sötétkékre festették, s azon – mára már besötétedett – aranyszínű hatágú csillagocskákkal díszítették. Az előcsarnokból nyíló kamrában a falakat durva fehér festés borítja, csak a keleti oldalon, valamilyen szekrényféle háta mögött maradt meg a korábbi tapétamustrás, patronos kifestés egy jó nagy darabja.
A zsinagóga korábbi, az építéssel egykorú díszítéséből valók a nagyterem és a nők karzata boltozatának plasztikus stukkódíszei: csillagok és rozetták a boltmezők közepén, Anjou liliomhoz hasonló formájú díszek a boltmezők sarkában. A középső díszek középen lyukasak: itt egy-egy csillár mennyezetrózsái voltak. A nagy termet kilenc, a nők részéről három csillár világította meg. (A zsinagógák fényes kivilágítása, sok csillárja általános hagyomány. A németországi és hollandiai zsinagógák sok csillárját 18. századi metszetsorozatok örökítik meg, Prágából a 19. század elején készült festmény, Kelet-Európából a 20. század elején készített fényképek adnak hírt. Az apostagi zsinagógának is minden boltmezejében lógott csillár.) A zsinagóga 18. századi színeiről semmit sem tudunk, e tekintetben az analógiák sem eligazítók.

Boldogkőváralja, Boldogkő vára

A Boldogkőváralja község felett emelkedő ovális alakú andezittufa hegy tetején az észak-déli irányban elnyúló, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos Boldogkő vára emelkedik a magasba. A boldogkői vár története meglehetősen bonyolult, és a fennmaradt oklevelek szerint is nehezen követhető. A vár építésének pontos idejét nem ismerjük, de az bizonyos, hogy a tatárjárás után épült. Mint erődítmény a kassai utat és a Hernád völgyét védte. Várunk első oklevélben Castrum Boldua néven szerepel, 1282-ben egy III. Endre által kiállított oklevél alapján. Majd nevezték Bolduakev, Bodókheő, Bodókő várának és végül Boldogkő vára lett. A néphagyomány egy Bodó nevű aszalómestertől származtatja, aki IV Bélát menekítette meg az üldöző tatárok elől.

         Boldogkő várát IV. Béla király engedélyével építette fel a Tomaj nembeli Jaak fia Tyba ispán vagy családjának egyik tagja. IV. László király 1282-ben szerezte meg csere útján. Várnagyát 1300-ból ismerjük, Jánosnak hívták és Amadé nádor alpári jobbágyainak ügyében járt el. Az Árpád-ház kihalása után az Amadék birtoka lett, akik Csák Máté pártján álltak. Károly Róbert király azonban 1312-ben a Rozgonyi csatában legyőzte őket, és birtokait, köztük Boldogkő várát is elvette, amelyet az anjou párti Drugeth családnak adományozott úgy, hogy benne királyi várnagyot tartott. Feltehetően ez a pompaszerető Drugeth család építette meg ebben az időben a felső vár többi részét is (az öregtoronyhoz kapcsolódó palotaszárnyat és az azt védő hasáb alakú tornyot).

         1388-ban Zsigmond király elzálogosította Czudar Péternek, majd 1396-ban az ő özvegyének és fiának. Boldogkő a hozzá tartozó uradalommal együtt 1427-1453 között Brankovics György szerb despota birtokába került, Tállya, Tokaj településekkel, Regéc és Munkács várakkal együtt.

         Mátyás az 1456-ban ismét királyi birtokká lett várat 1461-ben Parlagi Pál és László testvéreknek adományozta, majd 1476-ban 3000.- és továbbá 1500.- Forintért Kassa városának zálogosította el. Kassa Mátyás kérésére Szapolyai Imrének engedte át a várat és uradalmát, de 1471-ben már újra a király birtokába került. Később a Szapolyai családé lett. A várat a mohácsi vész előtt Szapolyai János, Tomori István fiának, Györgynek adományozta keresztszülői ajándék címén.

         A XV. században tovább bővítették a várat két szakaszban. A déli oldalon szabálytalan négyszög alakú tornyot emeltek, amelyhez palánkfal csatlakozott. Majd megépült a patkó alakú kaputorony a csatlakozó védőfallal, s a keleti oldalról a palotát övező külső fal. Mohács után, a kettős királyság alatt gyakran cserélt gazdát, hol Ferdinánd, hol pedig János király birtokába volt. A várat 1527-ben a Ferdinánd-párti Báthori István szerezte meg, de rövid idő múlva Szapolyai János ostromolta, és 1528-ban Regéc várával együtt elfoglalta. Ferdinánd még ebben az évben visszavette, de 1530-ban már ismét János királyé lett. Ez év augusztusában Serédi Gáspár csapatai egyesülve Bebek Ferenc seregével, Szapolyai hadait megverve Boldogkő várát is ostromolta, de hat hét után kénytelenek voltak eredménytelenül elvonulni.

         Okleveleink szerint 1530-ban Tomori Egyed birtokában volt, akitől ebben az évben vásárolta meg Martinuzzi Fráter György bíboros. Nem sokáig birtokolta azonban, mert 1537-ben ismét a császáriak foglalták el. 1542-ben Ferdinánd ismét eladományozta, illetve elcserélte Gyula váráért Patóchy Ferenccel. Patóchy Zsófia nevű leánya a hírhedt Bebek Györgyhöz ment feleségül, így a vár is a Bebek család kezére került. A Bebek família a kor leghíresebb, sőt leghírhedtebb családjai közé tartozik. Vagyonukat eredetileg bányaművelésből szerezték. Általában vitéz katonák, de semmiféle cselszövéstől, bűntől nem riadnak vissza. Boldogkő várában feltételezhetően pénzhamisítással is foglalkoztak.

         Bebek György 1560-ban Sárközy Mihállyal cserélte el a várat az elfogott török vezérért, Amhet pasáért. A Sárközy család 1578 előtt adta el a Boldogkőt a Serényieknek, mely adásvételt II. Rudolf is megerősítette az 1578-ban kiadott oklevelével.

         Ebben az időszakban káplánkodott Boldogkőn a magyar reformáció egyik kiemelkedő alakja Dévai Bíró Mátyás a későbbi "magyar Luther". Balassi Bálintnak is kapcsolata volt a tájjal, hiszen Mezőzomboron szőlővel rendelkezett. 1584-ben egy Szikszóról, 1585-ben pedig Abaújszántóról kelt levele maradt fenn. Bizonyos, hogy Boldogkő várában is többször tartózkodott, többek között itt írta a Borivóknak való című versét.

         Pár nyugalmas évtized után 1612-ben Palochay Horváth György a mai Lengyelország területén lévő Nedec vár ura vásárolja meg Serényi Ferenctől. Rövid ideig, 1627-ben Szikszay Mátyásé, 1630-ban Várkonyi Jánosé, de nem sokkal ezután visszakerült a Palochay család kezébe.

         I. Rákóczi György birtoka lett 1644-ben, majd 1671-ben újra Palochayaké lett a vár, ez évben a híres művész és tudós Szelepcsényi György, esztergomi érseknek adta le. Ekkor készült az első és részletes inventárium a várról, melynek eredeti példánya ma is megvan a boldogkőváraljai római katolikus plébánián. Szelepcsényi 1685-ben bekövetkezett haláláig ura volt Boldogkőnek, melyet ez idő alatt több ízben ostromoltak eredménytelenül, így például 1674-ben a bujdosó kurucok is. A vár porkolábja ebben az időben Vatay Péter volt, egy tizedessel és kilenc hajdúval. Annak ellenére, hogy a vár védői ellenálltak, és mint helyőrségének kis létszáma is mutatja komoly hadászati jelentősége már nem volt, a bécsiek 1676-ban Fűzér, Szerencs, Kisvárda mellett Boldogkőt is robbantani kezdték, szerencsére komolyabb károkat nem okoztak. Tököly Imre, aki 1678-ban lett az elégedetlenek vezére , beveszi Szikszót, Putnokot, Szádvárt és Boldogkőt is, diadalmasan vonul be Szerencsre, övé lesz Tállya és Tarcal, de mind ez rövid életű, 1683 körül a felkelés összeomlik. A vár múltjának feltárása szempontjából viszont igen fontos, hogy Tököly rendeletére 1682. augusztus 18-án ismét, ezúttal sokkal részletesebben összeírják Boldogkő berendezését. Inventarium Arcis Donor Boldogh Keö címen.

         Szelepcsényi halálakor a boldogkői várat 1685-ben az esztergomi káptalan szerezte meg, de 1697-ben a labanc csapatok birtokolták. I. Lipót király parancsára 1701-1702 között e várat is robbantották és lakhatatlanná tették a császáriak. Az esztergomi főkáptalantól 1715-ben a lőcsei jezsuiták kapták meg, akik a még ép helyiségekben gabonát tároltak. Tőlük vásárolta meg 1753-ban Péchújfalusi Péchy Gábor királyi tanácsos. A család azonban nem a várban lakott, hanem a faluban egy kúriában.

         A megrongálódott várban helyreállítási munkákat végeztek. A kiszakadt falrészeket befalazták, a leomlottakat felmagasítottak és a bejáratokat, ablaknyílásokat téglával csúcsívesre építették át. Sajnos így a neogótikus stílusban kijavított várban emiatt több helyen már nem állapítható meg az eredeti középkori ajtó - és ablaknyílások helye.

A vár házasság útján 1890-ben a Zichy család birtokába került, az ő tulajdonuk volt 1945-ig. 1945 után kerül állami tulajdonba. A vár régészeti feltárása 1963-ban indult meg K. Végh Katalin vezetésével, Koppány Tibor tervei alapján. A helyreállítás, állagmegóvás után az egykori palotarészben turistaszállót alakítottak ki. A festői fekvésű vár kedvelt kirándulási célpont lett. A 90-es évek elején a turistaszálló megszűnt, a helyére hadtörténeti kiállítás és ólomkatona kiállítás került. (Az ólomkatona kiállítás egy nyolc négyzetméteres terepasztalon a Muhi csatát ábrázolja, több mint ezer darab figurával.)
A vár jelenleg az Önkormányzat kezelésében van. 2002-ben újabb nagy rekonstrukciós munkálatok és ásatások kezdődtek a várban. A vár látványa megváltozott: két torony védőtetőt kapott (a kaputorony és a déli torony) az alsó udvar falán körben körülbelül 100 m hosszú gyilokjáró épült, amelyről nagyszerű kilátás nyílik a lőréseken át a nyugati, illetve az északi irányba. Az "oroszlánsziklán" egy sziklakijáró épült. Ezeken kívül történt egy nem kevésbé jelentős, de kívülről nem látható átalakítás is. A vár pincéjének és a vár borozónak föld alatti összekötése (20 m szintkülönbség). Ezáltal lehetővé válik, hogy a látványosságok megtekintése után a fáradt érdeklődő egyenesen a hűvös várborozóba jusson. A Boldogkői vár így most már teljesen megújult formában várja az ide érkező turistákat.

Vizsoly, református templom, biblia

         Károli Gáspár gönci református lelkész, a Kassavölgyi Egyházmegye superintendense volt az, aki lefordította és 1590-ben megjelentette az első teljes magyar nyelvű Bibliát, ezzel ismertté tette a község nevét az ország határain kívül is. Károli Gáspár nem csupán fordítója, hanem egyben gondozója-szerkesztője, sajtó alá rendezője, kiadója is volt ennek a Bibliának. Így ír erről a munkáról: "Istennek nevét segítségül híván, minek utána hozzá kezdettem volna egynéhány jámbor tudós atyafiakkal, kik nékem a fordításban segítségül voltak, meg nem szűntem addig, míg nem véghöz vittem a Bibliának egészben való megfordítását ..." Abban az időben nem kis anyagi erőre és erkölcsi tekintélyre volt szükség a Biblia kiadásához. A nyomdát a főúri pártfogók megfelelő módon felszerelték, Németalföldről újabb betűkészlettel egészítették ki, a papírt pedig Lengyelországból hozták. És ez végképp megmagyarázza azt, hogy miért is Vizsolyt választották a nyomda felállítására (a község mellett kereskedelmi út vezetett Lengyelországba). A Biblia címlapja "nyomtattatott Mantskovit Bálint által", mely 2412 oldalon kb. 800 példányban másfél év alatt készült el. Súlya kb. 6 kg, 52 fennmaradt példányról tudunk, közülük 24 országhatárainkon kívül van. Egy eredeti példány látható a vizsolyi templomban is. Az Európa Kiadó Magyar Helikon osztálya 1981-ben külön e célra készített papíron kiadta hasonmás kiadásban a Vizsolyi Bibliát, ezzel is méltatva e könyv irodalomtörténeti és nyomdatörténeti jelentoségét.

         A Vizsolyi Biblia messze túlnő a református egyház keretein. Ezzel a munkával Károli maga is "Isten egyházára ... minden keresztyén olvasóra" gondolt. Így ír elkészült munkájáról: "... szabad mindenkinek az Isten házába ajándékot vinni. Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, én azt viszem, amit vihetek, tudniillik magyar nyelven az egész Bibliát".

         A fordítás egyik kiemelkedő mérföldköve a magyar nyelv és irodalmi stílus fejlődésének, megalapozója irodalmi nyelvünknek. A Károli Biblia kisebb-nagyobb revíziókkal több mint száz kiadást ért meg, és máig a legnépszerűbb bibliafordítás a magyar nyelvterületen.

Vizsoly, Károli-nyomda

Feledhetetlen időutazásba vezet el bennünket a Károli Biblia szülőfalujában Daruka Mihály, a Nyomtatástörténeti Múzeum igazgatója. Minderre a csodálatos természeti környezetben és történelmi kincsek között található Vizsolyban, a Református templommal szemben található Mágocsy Kúriában, abban a házban kerül sor, amelyikben az első magyar nyelvű Bibliát nyomtatták. Személyes tapasztalatom alapján ezt a programot valóban kár kihagyni! A manapság minden kiállításra, programra rásütött „interaktív” kifejezés itt valóban méltóképpen érvényesül, mindenki részese lehet ugyanis egy spontán – a látogatókból –alakuló színjátszókör alkotó munkájának, s megtudhat minden fontosat a Károli-biblia keletkezéséről… igazán vidám, érdekes és informatív!

Sárospatak, vár

A vidék a XI. sz.-tól királyi birtok, amelynek központja a Bodrog átkelőhelyénél épült Patak.

         A korábban Patak nevéhez kötött erődítések nem ezen a helyen álltak.
Perényi Péter építi fel itt családja új székhelyét 1534 és 1541 között, miként levelei bizonyítják. A középkori város központjának D-i felét vették körül fallal és árokkal.
Ennek DK-i szegletén rezidenciául hatalmas torzult négyzet alaprajzú ötszintes lakótornyot emeltek. A városfalnak a torony falába bekötött csatlakozásai és a lőrések tanúsítják, hogy a torony a városfallal egy időben és összehangolva épült. A váregyüttest az észak-itáliai Alessandro Vedani terveivel, irányításával késő reneszánsz stílusban magyar mesteremberek készítették.
         A román, gótikus faragványtöredékek a korábbi domonkos kolostor és a közeli várkastély maradványai.

       1540 és 1567 között épült a keleti, a Perényi-szárny. 1567 után a Királyi Kamara, 1573-tól a Dobó család tagjai, 1608-tól Lorántffy Mihály uralták és építették tovább a várat.
1616 fordulópont Lorántffy Zsuzsanna, a tulajdonos házasságot köt I. Rákóczi György későbbi erdélyi fejedelemmel.
Így Patak lett a Rákóczi birtok fejedelmi központja és összekötő híd a Királyi Magyarország és Erdély között.

       1640-től rangjukhoz méltóan bővítették a várat: erődítették és felépült a D-i, a Lorántffy-szárny, a loggia, az ágyúterasz. 1660-tól I. Rákóczi Ferenc és anyja Báthory Zsófia, 1676-tól II. Rákóczi Ferenc és Julianna a birtokosai a várnak, amelyet azonban 1670-től császári katonaság tartott megszállva. Ennek ellenére Patak a kuruc mozgalmak központja, hiszen Zrínyi Ilona második férjével, Thököly Imrével többször időzött a várban, 1697-ben pedig a város egyik központja a hegyaljai felkelésnek. A Rákóczi szabadságharc idején (az 1702-ben megrongált Vörös-toronyban) 1708-ban tartották a jobbágyfelszabadító országgyűlést. A szabadságharc után 1711-ben a Rákóczi vagyonból a Trautsohn herceg kapta meg, aki a tűzvész által többször sújtott várat barokk ízlésben újíttatta meg. 1776 és 1807 között kamarai birtok, azután a Bretzenheim hercegi család kezébe került, akik rezidenciául felújították: ekkor nyerte el a várkastély a romantikus és eklektikus ízlésű külső és udvari homlokzatait, megőrizve azonban a XVI-XVII. sz.-i reneszánsz jellegét. 1875-től a Windischgrätz hercegek, 1945-től a magyar állam tulajdona. A Múzeum 1950 óta gondozza a Rákóczi örökséget.

Sárospatak, Tengerszem

Az egykori malomkőbánya helyén kialakult Megyer-hegyi tengerszem magas bányafalakkal körülvett, kedvelt látványosság, valamint geológiai feltárulás és kultúrtörténeti bemutatóhely is. A Megyer-hegy a Király-hegy vulkáni kúpjaihoz hasonlóan fő tömegében jól megmunkálható és szilárd, átkovásodott riolittufából áll. E tulajdonsága úgy alakult ki az egyébként könnyen porló és omló riolittufának, hogy a vulkáni utóműködés során, a felfelé áramló meleg vizes oldatok, gázok, gőzök átjárták és átalakították a tufát. Kvarcszemcséi igen kemény, természetes cementáló anyagba ágyazódtak, ennek köszönhető keménysége.
Hajdan itt bányászták a gabonaőrlők, érczúzók malomköveit. Az egykori bányaudvart mára csapadékvíz töltötte fel, és állandó vizű tó keletkezett a helyén. Földtanilag a Tokaj-hegységre jellemző miocén vulkáni utóműködés nagyszerű szemléltetője, ahol a bányafeltárás következtében bepillanthatunk az egykori hidrotermális központ belsejébe. Kellemes, nem túlságosan fárasztó túra a városból indulva, érdemes fölgyalogolni!

Hollóháza, Porcelánmúzeum

3999 Hollóháza, Károlyi u. 11.
Telefon: 06/47 505 400/155 m.
Nyitva: áprilistól novemberig
hétfő kivételével: 9.30 - 16.30 (hétfőn előzetes bejelentkezéssel)                    

belépőjegy ára: kedvezményes:400Ft                                                                                                     normál:800Ft                                                                                    

Porcelángyár látogatása: kedd-szerda-csütörtök- péntek:10 - 12.30           

 belépőjegy ára: 250Ft, 500Ft

        A múzeum 1981-ben nyílt meg, - Mondok Tamás és Rákosi Ferenc Ybl-díjas építészek tervei alapján - a külön múzeumi célokra emelt épületben. A kétszintes Porcelánmúzeumban kronologikusan felépített kiállítás mutatja be a hollóházi porcelángyártás történetét a kezdetektől napjainkig. A kiállítás a Hollóházi Porcelángyár története mellett Szász Endre festőművész, grafikus porcelánképeit mutatja be. A Porcelán Múzeum épülete önmagában is érdekes látványosság, hiszen Mondok Tamás és Rákosi Ferenc Ybl-díjas építész tervezték. 1981-ben, a hollóházi kerámiaipari tevékenység kezdetének 150. évfordulóján nyílt meg azzal a céllal, hogy bemutassa a nagyközönségnek mindazt az iparművészeti értéket, ami a hollóházi ipar 225 éve alatt keletkezett.

         A múzeumban működik az Alkotócentrum, mely egy interaktív porcelánfestő műhely, az idelátogató tehetségének kipróbálására.

Pálháza-Kőkapui kastély kisvasúttal

A pálházi Magyarország legrégebbi erdei vasútja. Ősét a "lóüzemű görpályát", ahogy  korábban nevezték 1888-ban építette Károlyi gróf Pálházától – ahol fűrészmalma volt – a  Kőkapui vadászkastélyig. (Ez 7 km hosszú volt). A grófi család több mint 200 éven keresztül végzett erdő- és vadgazdálkodást a területen. A vasút fő profilja az erdőben kitermelt faanyagnak a fűrészmalomba szállítása volt. A 700 mm nyomtávolságú vasút terveit Karomy Jusztinian (más források Pekár néven említik) erdőmérnök készítette. Jelenleg a kisvasút csak turisztikai céllal üzemel, éves forgalmuk körülbelül 40-50 ezer utas. Mindezt 3 db C-50-es (C01-401, 402, 403), ugyanennyi zárt, 5 fedett-nyitott és 1 nyitott személykocsi bonyolítja le. A Pálháza-Ipartelep állomáson megtekinthető még egy kiállított gőzmozdony az Erdészeti és Kisvasúti múzeum mellett.

  A Károlyi vadászkastély az 1880-as években épült, míg az ún. Alsó épületet 1902-ben építették svájci mintára. A Kemence-patak vizéből felduzzasztott tó előterében álló, sziklaszirtre épült kastély jellegzetes fatornyokkal és a völgyre néző panorámás erkélyekkel rendelkezik. A kastély alatti 37 m hosszú alagutat 1903-ban építették meg, mely a szomszédos völgyek bejáratáig hosszabbította meg a kisvasút vonalát. A kastély egyik érdekessége a társalgóban található kandalló előtti burkolatból induló titkos ajtó, mely ma is az alatta lévő szoba szekrényébe vezet. A kastély toronyszobájából csodálatos kilátás nyílik a patakvölgy mindkét irányába. A szalonját kandalló és különféle trófeák díszítik.

         A kastély jelenleg magántulajdonban van és kastélyszállóként üzemel, jelenleg 5 lakosztálya áll a vendégek rendelkezésére. A kastély alatt lévő egykori alsó épületben egy 22 szobás hotel lett kialakítva.

Füzér, vár

Füzér várát a monda szerint az ABA nemzetség tagjai építették a XIII. század elején. 1235 előtt vásárlás útján királyi birtokba került, majd Mihály és Demeter mestereknek adományozták. A XIV. században ismét királyi vár volt, de 1389-ben a Perényi család birtokába került. A várkápolna a XV. században épült, amikor a lakóépületet bővítették. A XVI. század közepén a palotákat reneszánsz stílusban átépítették. A várat 1670-ben kobozta el a kincstár, s a császári katonaság 1676-ban lerombolta.

A vulkáni sziklakúpra települt vár jelzett turistavonalon megközelíthető. Az oromról páratlan látvány tárul a kiránduló szeme elé. Láthatja az alant települt falu aprónak tűnő házait, s a hegyközi medence távlatokat nyitó táját. Felmagaslik a Zempléni-hegység láncolata, s több jeles csúcsa, köztük a legmagasabb, a közeli Nagy-Milic, mely 896 méterrel nyúlik a tenger szintje fölé.

Füzérradvány, Károlyi-kastély

A település eredetileg Füzér várának tartozéka volt, a falu neve akkor még Radvány volt. Az Árpád kortól a XVII. századig többször cserélt gazdát. 1270-1272-ben királyi birtok, majd 128o-ban IV. László király a Baksa nembéli Simon fiának, Tamásnak adja. 1321-ben visszakerül a királyhoz, majd 1389-ben Zsigmond király Perényi Miklós, János és Imre részére adományozza. 1567-ben a Perényi család kihal, a vár a kincstárra száll, majd 1568-ban beiktatják Báthory Miklóst és Györgyöt. Báthory István 1603-ban Báthory Erzsébetre, a törökverő gróf Nádasdy Ferenc hitvesére hagyományozza Füzért és vele Radványt. 1614-ben Nádasdy Pál a birtokos, de 1620-ban már a Báthoryak familiárisa, Réthey Péter a birtokos.
1626-ban Réthey Péter özvegye leányának, Réthey Zsófiának és férjének, Mosdóssy Imrének hagyományozza férje zálogbirtokát az ott kastély módjára épült kúriával együtt és kötelezi lányát, hogy a radványi templom építését fejezze be. Ez az első írott adat a kastélyról és a templomról. Réthey Zsófia 1660-ban visszaadja Füzért Nádasdy Ferencnek, de Radványt, az ott álló kúriával együtt megtartja. 1670-ben a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt a kincstár lefoglalta Nádasdy Ferenc összes javait, beleértve az akkor zálogban lévő Füzért és tartozékait is. 1674-ben I. Lipót Hartyáni Andrásnak, a szepesi kamara tisztségviselőjének adományozza Radványt, melyet 1686-ban Károlyi László kap meg királyi adományként.

A királyi adományozással megkezdődött a füzérradványi kastély Károlyiak által történő birtoklásának több mint két és fél évszázados története. Nemzetségük a középkorban szerzett nagy birtokokat az ország keleti felén, Szatmár megyében.
A XVI-XVII. században már szerepet játszottak az ország történetében és kedvező házasságkötések révén az ország legelső családjával kerültek rokonságba.
A bárói rangot 1609-ben Károlyi Mihály nyerte el. Károlyi Sándor, a Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári béke (1711) egyik megalkotója, 1712-ben hatalmas adományokban részesült, ekkor kapta meg a grófi rangot is.

1717-ben a füzérradványi birtokot és kastélyt Károlyi Sándor kivette a család kezeléséből és 30 évre zálogba adta Dessewffy Imre tábornoknak. Károlyi Ferenc 1754-ben váltotta vissza Radványt és kastélyát. Nemsokára azonban újabb zálogosok és bérlők laktak benne.

1822-től a három Károlyi-fivér, István, Lajos és György együtt kezelték az uradalmat. 1827-ben a nagy osztozkodást követően a füzérradványi uradalom Károlyi István birtokába került. Állandó lakhelyéül azonban ő sem a távoli Abaúj falut választotta, hanem Fóton építkezett. A radványi kastély egészen a XIX. század közepéig csak uradalmi központként működött, főként gazdasági célokat szolgált. Károlyi Istvánnak két fia született és a birtok tovább osztódott, és ekkor már a füzérradványi uradalomnak is kiemelt szerep jutott.
Fia, Károlyi Ede örökölte az addig országos viszonylatban jelentéktelen épületet és parkját. Amikor 1851-ben feleségül vette gróf Korniss Klarisszát, nagyszabású építkezésekbe kezdett, mivel új otthonukat Radványra tervezte.

1879-ben meghalt Károlyi Ede, a birtokot Károlyi László örökölte, akinek utóbb jelentős szerep jutott az épület történetében. A politikai élettől elfordulva a gazdasági ügyeknek szentelte magát. Füzérradványi birtokán is intenzív erdőgazdálkodást honosított meg. Feleségével, Apponyi Franciskával új színt hozott az addig csendes vidéki kastély életébe, jelentős belsőépítészeti fejlesztésekbe kezdtek. Élete vége felé a betegeskedő Károlyi László visszahúzódott fóti birtokára, így a kastély lakatlanul állt.

 Az 1930-as években Károlyi László fia, István és felesége, Windischgrätz Mária Magdolna felismerték a kastélyban rejlő idegenforgalmi lehetőséget, a radványi kastélyt luxusszállóvá alakították át.

A kastélyt 1945-ben államosították, de Károlyi István visszakapta a család vidéki otthonát egészen 1948-ig, amikor is végleg állami tulajdonba került.

Tokaj és Sátoraljaújhely bemutatása talán nem is szükséges, Golopról mindkettő könnyen megközelíthető

Golopi Vay-kastély

A falu szélén találhatjuk Golopy Gáspár, akkori Abaúj vármegyei alispán által építetett kastélyt, melyet régi Vay kastélynak is szoktak nevezni. A Golopy család kihalásával az Ibrányi, majd a Vay család kezére kerül a kastély.

Golop Borsod-Abaúj-Zemplén megye keleti részén, a Zempléni-hegység nyugati előterében fekszik. A Szerencstől 12 km-re található település megközelítése a 3-as és 37-es számú főútról, illetve Szerencset Gönccel összekötő útról lehetséges. Vasúton a Szerencs Hidasnémeti vonalon érhetjük el.

Golop ősi idők óta lakott hely, a falu határában 3000 éves temetkezési helyet tártak fel. A leletek a Nemzeti Múzeumban tekinthetőek meg. Első írásos említése a 13. századból való. Az 1255-ben irt okiratban IV. Béla a Golopy család őseinek adja a falut. A 13. század második felében többször is cserélődnek a falu birtokosai. 1296-ban Kolop néven szerepel az okiratokban és Abaújvár tartozékának számít. A 15. században ismét sűrűn váltakoznak a falu birtokosai, egy ideig még a tokaji pálosok is Golop birtokosai között voltak. Ekkoriban a falu még két részből állt: Alsógolop Zemplén vármegyéhez tartozott, míg Felsőgolop Abaúj vármegyéhez.

A török időszak alatt teljesen elpusztult a település, a török csapatok felgyújtják, csak lassan népesül újra. A Golopy családot követően a Vay, Vécsey, Ibrányi és a Reviczky családok birtokolják a falut 18. század alatt. A kiegyezés után a falu fejlődése lelassul. 1909-ben eléri a vasútvonal, bekapcsolva a települést az ország vérkeringésébe.

A falu szélén találhatjuk Golopy Gáspár, akkori Abaúj vármegyei alispán által építetett kastélyt, melyet régi Vay kastélynak is szoktak nevezni. A Golopy család kihalásával az Ibrányi, majd a Vay család kezére kerül a kastély. A Vay család egészen 1945-ig használja a kastélyt. 1963-ban az épület leég, de csak részleges helyreállítás történt a tűzvész után. A 80-as években helytelen hasznosítás következtében tovább romlott a kastély állaga. A helyi önkormányzat jelenleg is befektetőt keres az épületre.

A téglalap alaprajzú háromszintes kastély az 1590-es évek környékén épült, reneszánsz stílusban. Az épület központi tömbjéhez a végeken saroktoronyszerű bővítmény csatlakozik. A két saroképítmény alsó szintjein védelmi berendezéseket, lőréseket tártak fel. A védelmi funkciókra utal a legkorábbi kapubejárat elhelyezése és kiképzése is.
A Vay család 1820 körül építtette fel új kastélyát. A klasszicista stílusban épült kastélyban jelenleg a település általános iskolája található. Az épület központi homlokzatát középrizalitos magasított oromzat tagolja. Az épület utcafronti homlokzata földszintes, míg udvar felöli homlokzata magasföldszintes építésű.

Sátoraljaújhely

A Zempléni-hegység és Hegyalja legnépesebb városa a Ronyva-patak partján alakult ki. Neve: Sátoraljaújhely, mint többszöri összetétel a település fekvését és történelmi létrejöttét, szerepét sűríti egy szóba. A város nyugati határában emelkedő hegyek formája adta a helynév első elemét, a második a helyhez való viszonyát, viszonyítását szolgálja, a harmadik és a negyedik tag az újratelepülés emlékét őrzi.

Feltételezhető, hogy már az őskorban laktak itt emberek, mert a természeti kincsekben gazdag környezet, a dús erdők vad-állománya, a vizek számtalan halfaja vonzóvá tette ezt a vidéket. A legelők kedveztek az állattartásnak, majd az irtások helyén megindulhatott a földművelés.

Már Kr. u. 180-ban Marcus Aurelius légiói is jártak e vidéken, amelyet a talált arany-pénzek bizonyítanak. Anonymus szerint a honfoglalás korában is lakott terület volt "Satur eleu" néven. A honfoglalók közül a kazár törzsek kapták meg, majd Árpád vezér Ketelnek adományozta. Kb. 150 évig volt az övé és utódaié.
Állítólag két vár állt itt: az egyik a Sátor-hegyen, a másik a Vár-hegyen. A 12. században épült vár valószínűleg favár volt még, amely védelemmel látta el
a környék lakosságát. Ebben az időben kezdett kialakulni a szőlő - és bortermelés is, ami majd évszázadokra meghatározza a város gazdaságát.

Könyves Kálmán királyunk 1110-ben gróf Ratholdnak adta. II. Endre király 1221-ben, egyik okiratában a pálosok klastromának alapítását említi meg. 1241-ben a tatárok mindent feldúltak. A környező hegyekbe menekülő lakosság a pusztítás után új helyen kezdte meg az újjáépítést (a mai város területén). Innen kapta a város az "új hely" nevet (nova villa). 1256-ban IV. Béla király egyik okiratában megemlíti nova villát, elrendelve a pálosok klastromának újjáépítését.
1261-ben V. István király városi rangra emelte. 1351-ben Nagy Lajos király adományaként Koriatovics Tódor hercegé lett a város a várral együtt, aki ruténeket telepített le. 1429-ben Zsigmond király Pálóczy György esztergomi érseket és testvéreit tette meg a vidék uraivá, akik egészen 1526-ig voltak tulajdonosai. 1482-ben építtette Pálóczy Imre a plébániatemplomot, ami leégett és 1770-ben Trautsohn János Vilmos herceg kezdte meg újjáépíttetését, de halála miatt a kincstár fejezte be. 1534-ben már Perényi Péteré a vár, aki kassai építőmunkásokkal erősíttette meg, de 1558-ban Telekessy Imre leromboltatja. 1566-ban a törökök pedig a várost gyújtották fel.

A magyarországi protestantizmus terjedése Újhelyt is hamar elérte. Luther Márton tanait Siklósi Mihály kezdte hirdetni, akit Szilvássy Mihály, Batizi András, Dévai Mátyás követett. 1608-tól lett Lórántffy-birtok, majd 1616-tól I. Rákóczi Györgyé, aki feleségül vette Lórántffy Zsuzsánnát. 1660-ban örökölte Báthory Zsófia és II. Rákóczi Ferenc. Innen indult 1697-ben az ún. hegyaljai felkelés, ami előkészítette a Rákóczi-féle sza-badságharcot. II. Rákóczi Ferenc szerette és fejlesztette a várost. Ekkor épült a Palotás utca testőrei számára, ezzel is bővítve Újhelyt. 1711 után Patak és Újhely mint elkobzott birtok Trautsohn osztrák hercegé lett, aki - mint fentebb említettük - leégett plébániatemplomot újjáépíttette. Ez a templom katolikus, majd a reformáció terjedésekor evangélikus, végül 1714-től végleg visszakerült a katolikus egyházhoz.

A város fejlődését nagyban meghatározták a nemesi kúriák. Bennük találjuk meg azt a szellemi és gazdasági erőt, amely e vidéket és a várost felvirágoztatta. Néhány nevet és családot kell megemlítenünk: Gyarmati Bíró Miklós, Pálóczy Menyhért, Fáy Anna, Kazinczy Péter, a Lónyay-, a Bessenyei- és a Bornemissza-család. 1756-tól vármegyeszékhely. Barokk stílusú, emeletes vármegye-házának vastag falai között gyakran mondott beszédet Kossuth Lajos. 1789-ben épült gimnáziuma, ahol 1810-től 1816-ig tanult Kossuth is.